Ismét egy szürke, unalmas napnak indult a hétfő. Az összes diák komótosan ballagott az iskola bejárata felé. Van akinek az arcán még a hétvégi buli fáradtsága tükröződött, másokon simán csak a korai kelés fáradalmai. Sokan még a parkolóban álldogáltak, ezzel is rövidítve az iskola kapuin belül töltött időt.
Elizabeth meglepően vidáman érkezett és kicsattanó jókedvvel üdvözölte barátait. Liza - vagy Liz, ahogy a barátai általában szólították - kissé kócos hosszú barna haját feltűzve, kedvenc farmernadrágjában és egy, az időjáráshoz képest kissé vékonyka blúzban kezdte a hetet. Sosem volt az a lány, aki mindig a középpontban szeretett állni, inkább csendes, visszahúzódó típus, de minden osztálytársával jól kijött. Volt persze aki nem kedvelte, megjegyzéseket tett a szemüvegére, a hajára vagy az öltözködésére, de őt ez sosem zavarta. Tudta, hogy a barátai mellette állnak, elfogadják a stílusával együtt és neki ez számított a legtöbbet.
- Jó reggelt, mi ez a nagy jókedv? Csak nem összeszedtél egy pasit a hétvégén? - kérdezte sunyi mosollyal Yvett, aki a legjobb barátnője volt.
- Jajj, ne már, megint kezded? Nem szedtem össze semmiféle pasit. Csupán valami furcsát álmodtam az éjjel és úgy érzem, ez egy különleges nap lesz.
- Valljuk be, az lenne a különleges, ha találnál magadnak egy megfelelő partnert. - cukkolta tovább Yvett, majd meg sem várta a reakciót, csak elindult az osztályterem felé.
Yvett egy csinos, szőkés barna hajú lány, aki bármelyik pasit az ujja köré tudta csavarni. Mindig nagyon csinosan jelent meg bárhová ment. Az egész családja mindig adott a megjelenésre, ugyanis az apukája ügyvéd, az anyukája pedig a helyi híradó főszerkesztője. Minden fontosabb eseményre hivatalosak voltak, ahol nem lehetett akárhogyan megjelenni. Yvett nem volt egy éltanuló, de nem is panaszkodtak soha rá a szülei. Bár szerették volna, ha valami komolyabb életcélt tűz ki maga elé, mint azt, hogy divattervező lesz. Liza néha el is gondolkodott, mi az oka, hogy egy ilyen jómódú, előkelő, csinos lány a barátjának tekinti, holott ő egyáltalán nem ilyen környezetben nőtt fel, nem érdekli annyira a divat, se a túlzottan "csajszis" dolgok. De mindemellett tényleg nagyon jó barátnők és semelyiküket nem zavarja ez a fajta különbség.
Az egész nap csendesen telt mindenki számára, semmi különleges nem történt, mint ahogy azt várták. Elizabeth saját gondolataiba mélyedve bámulta a táblát, miközben Roth Professzor valami hadjáratokról és különféle haditechnikákról áradozott. Próbálta felidézni az éjszakai álmát, de hiába törte a fejét, sehogy sem tudott rájönni.
- Psszt... Szerinted kiről álmodozik ennyire? - súgta oda óra közben Dylan Yvettnek.
- Arról fogalmam sincs, de ha kiderül, hogy tényleg pasi van a dologban ...
- Miss Stonewell. Talán hozzáfűzne valamit a hallottakhoz? Nem ért tán egyet valamivel? - szólt közbe a professzor, amint észrevette, hogy az órája alatt sutyorgás folyik.
- Ööö, igen professzor. Vagyis nem professzor, nem fűznék hozzá semmit. - nyökögött néhány szót Yvett, majd mikor ismét hátat fordított a tanár, odadobott egy "majd folytatjuk" mosolyt pletyka-partnerének.
Ebédszünetben a szokásos asztalukhoz ültek le és a szokásos módon a többi lány külsejét és stílusát elemezgették. Dylan és Yvett mindig nagyon szórakoztatónak találta, s bár Liza is jókat mosolygott egy-egy beszóláson, néha eszébe jutott, hogy ez nem szép dolog. Biztosan ők sem örülnének, ha fordítva valaki ezt csinálná velük, de inkább rájuk hagyta, nem szólt sokat, inkább hallgatott és mosolygott.
- Liz, te mit szólsz, hogy Kicsi Bob megtalálta élete párját? - kérdezte hatalmas vigyorral Yvett.
- Hogy? Kicsi Bob? Hát persze. Igen. Jó neki. - zökkentették ki gondolataiból, amitől csak ennyit tudott hirtelen kibökni.
- Jó neki? Tényleg nincsen semmi bajod? Nagyon furcsa vagy ma már reggel óta.
- Nem, semmi. Csak ez az álom nem hagy nyugodni. Egyszerűen nem tudom felidézni, hiába gondolkodom. Semmi. Tudom, hogy valami jót jelent, éreztem. De nem tudom, hogy mit.
- Na jó, csajok, figyeljetek. Nem ez a legnagyobb problémánk. - próbálta magára irányítani a figyelmet és igen komoly arcot vágott hozzá - most a legfontosabb, hogy ki lesz a jövendőbelim, ha Kicsi Bobot lefoglalták? - majd röhögni kezdett és ezt a lányok sem bírták már, s ők is a hasukat fogva kuncogtak.
Dylan sosem titkolta, hogy a saját neméhez vonzódik, de ez a lányokat egyáltalán nem zavarta. Teljesen közéjük illet, mindenben részt vett velük, akár közös vásárlás, akár mozi vagy egy sima este pizzával és filmekkel tömve. Azért természetesen akadtak, akik cikizték, amikor csak tudták, de őt nem zavarta az ilyesmi, néha még rá is tett egy lapáttal. A lányok is be-be szólogattak neki, de szimplán csak poénból és annak is vette, sőt rá is kontrázott. Nem egy visszafogott típus volt és nem csak a nemi beállítottsága miatt tűnt ki a tömegből, de a nagy hangjával is sokszor.
A délután órák után mindenki sietett a dolgára. Yvett barátja, Alex, már várta őket az iskola parkolójában. Ő magántanulóként végezte az iskolát, mert a szülei befolyásos emberek voltak és furcsa felfogásuk volt az élettel kapcsolatban. Úgy gondolták ez lesz a legjobb az egyetlen fiuk számára, hogy ne keveredjen olyan társaságba, akik hátráltatnák a későbbiekben. Kész csoda volt, az Yvettel való kapcsolatukra rábólintottak. Bár hozzá kell tenni, hogy az sem volt egy kellemes menet. Dylan az egyik gyermekgondozóban önkéntesként segédkezett, mert imádta a gyerekeket, így hetente háromszor oda kellett mennie a tanítás után. Liza nem sietett sehová, de mivel mindegyik barátjának programja volt, ő szép lassan elindult hazafelé, közben pedig az álmain gondolkodott.
Otthon lerakta a táskáját a szekrénye mellé, készített magának egy forró narancsos teát és felment a szobájába. Hiába állt neki a házi feladatoknak, vagy egy könyvet olvasni, egyre csak esti álom járt a fejében. Már lassan őt is idegesítette, hogy nem tud elszakadni a témától. Az esti vacsora közben, mikor a szüleivel beszélgetett elterelődött a figyelme a dologról, majd ledőlt az ágyba, magára húzta a takaróját és koncentrált. Egy kis idő után már a fáradtság elnyomta, s átadta magát az álmai világának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése