A felnőtté válási buli nagy napja. Elizabethnek nem volt túl sok dolga a készülődéssel, mert Yvett gondosan előkészített neki mindent. A ruha, a hozzá illő cipő és még a kiegészítők is katonás sorban várták az ünnepeltet. Kényelmesen elkészítette a frizuráját és egy nem túl színes, de bulizós sminket, majd a nappaliban várta meg, míg Alex megérkezik.
A fiú, mint mindig, ma is nagyon pontosan ért oda házhoz. S amint Liz ajtót nyitott tátva maradt a szája.
- Úú, gyönyörű vagy ma este.
A lány egy rózsaszínes egybe-ruhát viselt, aminek felületét hajszálvékony csipke díszítette a mellrészen és a szoknya alján, s néhol apró kristályok csillantak meg, mely tündöklő hatást keltett. Természetesen ehhez egy kövekkel kirakott magassarkú és ezüst-rózsaszín köves fülbevaló és karkötő tartozott.
Beültek az autóba és elindultak a buli helyszíne felé. Yvett a családja erdei kis házikójához rendelte a vendégeket, mivel ez elég távol volt a város lakóitól ahhoz, hogy senkit ne zavarjon a hajnalig tartó hangoskodás és az esetlegesen elkóborló ittas egyének. A ház mellett egy csendes kis patak folydogált, s elég nagy füves rész terült el a kinti asztalok, padok és táncolni vágyók részére is.
Mire Alex és Liz kiértek a házhoz, már a legtöbb vendég kint álldogált a teraszon és őket várta. Nagy ujjongás tört ki, mikor Liza kiszállt az autóból, mindenki gratulált neki. Bekapcsolták a zenét és kezdődhetett a buli. Yvett tényleg betartotta a szavát, miszerint most tényleg nem lesznek túlzások az estével kapcsolatban, ám mégis egy téma köré szervezett mindent. Minden a színekről szólt. Az összes díszítőelem a házban és azon kívül is színekben pompázott. A különlegességnek az számított, hogy minden csak egyszínű egy tárgyon belül, tehát semmi plusz minta vagy motívum nem lehetett rajta. Ami még egy kicsit dobott az összképen, hogy a meghívott vendégek öltözékeinek is ezt kellett tükröznie. Nem határozta meg a színeket, csupán a feketét és a fehéret tiltotta meg.
- Yvett! Köszönöm, nagyon jó a buli. És tényleg nem olyan mint az eddigiek. - kapta el barátnőjét a tömegben.
- Ó, hát én mondtam, csak te sose hiszel a legjobb és legszuperebb bulik rendezőjének, a legjobb hangulatot teremtők egyetlen ....
- Oké, oké, értem. Köszi. De ki ez a sok ember? Vannak akiket sose láttam, nem is ismerem őket. - biccentett a fejével a tömeg felé.
- Majd megismered, azért vannak. Nézd csak! John! John! Gyere csak! - majd elkapta a mellette éppen elsétáló fiú kezét és odahúzta - Ő itt John, Ő pedig az ünnepelt, Liz.
- Hello John. - üdvözölte udvariasan.
- Szia Liz, boldog születésnapot kívánok. - hebegte a fiú, aki fel sem fogta a történteket, egyrészt mert Yvett hirtelen sújtott le rá, másrészt mert az alkohol fogyasztásának megengedhető határait már kissé átlépte. - Kérsz egy sört? - s odanyújtotta az egyik kezében lévő üveget Liznek.
- Kösz, nem. További jó bulizást. - majd elfordult és ő is belevetette magát a táncoló tömegbe.
Lassan átlépték az éjféli órákat is, de még mindig olyan jól érezte magát, hogy fel sem tűnt nekik hogy repül az idő. Liza viszont kezdte érezni az alkohol és a fáradtság hatását. Kezdett nyomasztó lenni a sok ember, a hangos zene, s egy kis nyugodtabb pillanatra vágyott. Fogta a poharát, mégiscsak ő az ünnepelt, és lesétált a patakhoz. Megállt a parton, a folydogáló vizet bámulta, ahogy a Hold és a csillagok fényét visszaveri a felszíne. Merengett, igazából nem is tudja min, csak bambult.
- Szia! Minden rendben? - lépett oda hozzá Alex.
- Oh, megijesztettél. Igen, minden rendben van, csak egy kis nyugalomra volt szükségem. Nagyon eltűntél az éjjel, alig láttalak.
- Tudod a sok pia megtette a hatását és mindenki nagyon bátornak érezte magát, hogy megismerje az új fiút. Biztos jól érzed magad?
- Jajj, persze. Csak olyan hangos ez a zene. Nem bírom már. - biccentett a ház fele, majd karba fonta kezeit. Alex a lány vállára terítette a pulcsiját, majd magához ölelte. Egymással szemben álltak némán, a tekintetük összefonódott, majd néhány perc után Elizabeth ajkai a fiúét csókolták. Alex nem tiltakozott, s viszonozta a csókot, majd hirtelen megfogta a lány derekát és egy picit ellépett tőle.
- Ezt nem biztos, hogy szabadott volna.
- Sajnálom, nem tudtam, hogy te még nem állsz rá készen, csak tudod ez az egész helyzet.
- Semmi baj, gyere, menjünk vissza, mégiscsak te vagy az ünnepelt.
- Nem akarok, nekem ennyi elég volt mára. Szét robban a fejem, egyre jobban lüktet belülről. Lehet, le kéne feküdnöm. - fájdalmas arcot vágott, a fejéhez nyúlt mindkét kezével, majd belecsuklott a fiú karjaiba. Alex ölbe vette, majd a tömeget ügyesen megkerülve az emeleti szobába vitte, lefektette és betakarta Lizát. S egész este el sem mozdult mellőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése