Az osztály új diákja kinézett egy helyet Liza mögött, ahol az óra további részét töltötte. A fiú folyamatosan a lányt nézte. Liz érezte, ahogy azok a gyönyörű szemek őt méregetik, de annyira meglepődött a fiú és az álmában megjelenő alak hasonlósága között, hogy azt sem tudta mit csináljon. Az előző szünetben még kergette, s most, hogy itt van egy karnyújtásnyira, rá sem mer nézni. Eldöntötte, ha vége az órának rögtön oda megy hozzá és megszólítja. Bár fogalma sem volt, hogy mit fog mondani, de ráhagyta.
- Köszönöm a figyelmet mára. El ne felejtsék a következő órai dolgozatot! Mindenkinek sikeres felkészülést! Viszont látásra! - zárta le az órát a tanár.
Elizabeth gyorsan bedobálta a füzeteit a táskába, s miközben szíve majdnem kiugrott a helyéről, hátrafordult az új fiúhoz. Aki... Eltűnt... Megint.... Majd ijedten körbepillantott a teremben, de már csak azt látta, amint kirohan a terem ajtaján. Sóhajtott egy nagyot, majd odafordult a még mindig pakolászó barátaihoz.
- Láttátok Őt? Olyan különleges.
- Láttuk-e? Még a vakok is látták volna, olyan jelenség. - áradozott Yvett is.
- És azok a formás farizmok... - tette hozzá Dylan.
- Na, csak óvatosan. El a kezekkel a sráctól. Liz-t bámulta egész órán, nem téged. - állította le a fiút. Felkapták táskájukat és elindultak kifelé. Az ajtón kiérve rögtön odalépett hozzájuk a titokzatos idegen, s majd a szívbajt hozta rájuk, olyan váratlanul toppant oda.
- Úúram isten. - hökkentek meg majdnem egyszerre.
- Sziasztok, ne haragudjatok, nem akartalak benneteket megijeszteni. - kért bocsánatot az idegen.
- Semmi baj, én Yvett vagyok. De nyugodtan szólíthatsz Yv- nek is. Hogy hívnak? Honnan jöttél? - kezdte a faggatózást rögtön.
- Már ne is haragudj szívem, de lassabban. Én Dylan vagyok és ne haragudj a dilis lány miatt. - mutatott a válla fölött Yvettre - Néha kicsit elkapja a hév. Amúgy nincs kedved meginni valamit suli után, hogy jobban megismerjünk?
- Na de srácok, ne már. Nyugalom. - majd odafordult a fiúhoz - Szia. A nevem Liza. És Ők a barátaim. Tudom, egy kicsit furcsák. Ne is törődj velük. Örülünk, hogy a mi osztályunkba kerültél.
- Öööm.. Igen. A nevem Alexander, de nektek csak Alex. És lássuk csak... Szívesen megismernélek benneteket egy kávé vagy üdítő mellett és akkor senkibe nem kellene belefojtani a szót. - mondta megfontoltan, komolyan a fiú. - A következő óránk merre lesz?
Yvett és Dylan egymást túlkiabálva próbálták magyarázni, hogyan találja meg a természetismeret tantermet., Liz pedig csak fogta a fejét, hogy lehetnek ilyen rámenősek. A fiú megköszönte az útbaigazítást, majd eltűnt a folyosón.
- Na, elijesztetted. - lökte oldalba Dylan Yvettet.
- Szerintem pedig előled menekült és a kis meghívásod elől. - vágott vissza a lány.
Az óra lassan kezdődik, Alex pedig még sehol. Már a diákok bent vannak a teremben, elfoglalták megszokott helyeiket, mikor a tanárnő is megérkezik. Az osztályra csend borul, mindenki befejezi az éppen mesélt történetet és figyelmét az oktatóra irányítja. Kivéve természetesen Liza-t. Ő az ajtóra mered, várja, mikor lép be újdonsült osztálytársuk. Amint végigpörögnek a lehetőségek az agyán, nyílik a bejárat és megérkezik a várva várt padtárs. A fiú ismét elnézést kér a késésért; elmagyarázza, hogy a beiratkozásához szükséges iratok, dokumentumok miatt meg kellett jelennie az igazgatónál. Ezután ismét egy, a Liza mögött üresen álló padnál foglalt helyet. A lány most már bátrabban tekintgetett hátra óra közben. Így, hogy már néhány szót váltottak, megjött a bátorsága.
A fiú arca komoly volt végig. Egyetlen mosoly sem látszott az arcán, mégis kedvesség sugárzott belőle. Nem lehetett eldönteni mit gondol, hogy érzi magát. Egyetlen érzelem sem volt fellelhető rajta, s ennek ellenére, valamiféle vonzódást érzett Elizabeth. Nem tudta volna megmagyarázni az okát, de tudta, hogy a közelében kell tartania, nem engedheti el.
A tanárnő az óra utolsó részében kiosztotta a feladatokat. Egy kis tanulmányt, bemutatást kell készíteni egy, a természetben lévő helyről, ahova szívesen járnak szabadidejükben, vagy valami más miatt kedves a számukra. A tanárnő olvasta a névsort, s mindenki választhatott egy párt magának a feladathoz.
- Lucy Frened.
- Én szeretnék vele lenni tanárnő. - szólt az egyik lány.
- Rendben, felírtam. Elizabeth Shield.
- Én leszek. - szólt egy komoly hang a terem hátuljáról. Alex tette fel a kezét. Gyorsabb volt, mint ahogy Liz megszólalhatott volna, hogy kit választ, s gyorsabb, mint ahogy Yvett jelentkezhetett volna. Mind a két lány megdöbbent, egymásra néztek, azután Yvett egy "ez már valami" mosolyt dobott Liza felé, aki rögtön értette, hogy barátnője mire gondol. A fiú talán közelebb akar kerülni hozzá, kettesben szeretne vele lenni. S Yvett szerint rá is fért volna már a barátnőjére egy kapcsolat.
- Köszönöm a figyelmet mára. El ne felejtsék a következő órai dolgozatot! Mindenkinek sikeres felkészülést! Viszont látásra! - zárta le az órát a tanár.
Elizabeth gyorsan bedobálta a füzeteit a táskába, s miközben szíve majdnem kiugrott a helyéről, hátrafordult az új fiúhoz. Aki... Eltűnt... Megint.... Majd ijedten körbepillantott a teremben, de már csak azt látta, amint kirohan a terem ajtaján. Sóhajtott egy nagyot, majd odafordult a még mindig pakolászó barátaihoz.
- Láttátok Őt? Olyan különleges.
- Láttuk-e? Még a vakok is látták volna, olyan jelenség. - áradozott Yvett is.
- És azok a formás farizmok... - tette hozzá Dylan.
- Na, csak óvatosan. El a kezekkel a sráctól. Liz-t bámulta egész órán, nem téged. - állította le a fiút. Felkapták táskájukat és elindultak kifelé. Az ajtón kiérve rögtön odalépett hozzájuk a titokzatos idegen, s majd a szívbajt hozta rájuk, olyan váratlanul toppant oda.
- Úúram isten. - hökkentek meg majdnem egyszerre.
- Sziasztok, ne haragudjatok, nem akartalak benneteket megijeszteni. - kért bocsánatot az idegen.
- Semmi baj, én Yvett vagyok. De nyugodtan szólíthatsz Yv- nek is. Hogy hívnak? Honnan jöttél? - kezdte a faggatózást rögtön.
- Már ne is haragudj szívem, de lassabban. Én Dylan vagyok és ne haragudj a dilis lány miatt. - mutatott a válla fölött Yvettre - Néha kicsit elkapja a hév. Amúgy nincs kedved meginni valamit suli után, hogy jobban megismerjünk?
- Na de srácok, ne már. Nyugalom. - majd odafordult a fiúhoz - Szia. A nevem Liza. És Ők a barátaim. Tudom, egy kicsit furcsák. Ne is törődj velük. Örülünk, hogy a mi osztályunkba kerültél.
- Öööm.. Igen. A nevem Alexander, de nektek csak Alex. És lássuk csak... Szívesen megismernélek benneteket egy kávé vagy üdítő mellett és akkor senkibe nem kellene belefojtani a szót. - mondta megfontoltan, komolyan a fiú. - A következő óránk merre lesz?
Yvett és Dylan egymást túlkiabálva próbálták magyarázni, hogyan találja meg a természetismeret tantermet., Liz pedig csak fogta a fejét, hogy lehetnek ilyen rámenősek. A fiú megköszönte az útbaigazítást, majd eltűnt a folyosón.
- Na, elijesztetted. - lökte oldalba Dylan Yvettet.
- Szerintem pedig előled menekült és a kis meghívásod elől. - vágott vissza a lány.
Az óra lassan kezdődik, Alex pedig még sehol. Már a diákok bent vannak a teremben, elfoglalták megszokott helyeiket, mikor a tanárnő is megérkezik. Az osztályra csend borul, mindenki befejezi az éppen mesélt történetet és figyelmét az oktatóra irányítja. Kivéve természetesen Liza-t. Ő az ajtóra mered, várja, mikor lép be újdonsült osztálytársuk. Amint végigpörögnek a lehetőségek az agyán, nyílik a bejárat és megérkezik a várva várt padtárs. A fiú ismét elnézést kér a késésért; elmagyarázza, hogy a beiratkozásához szükséges iratok, dokumentumok miatt meg kellett jelennie az igazgatónál. Ezután ismét egy, a Liza mögött üresen álló padnál foglalt helyet. A lány most már bátrabban tekintgetett hátra óra közben. Így, hogy már néhány szót váltottak, megjött a bátorsága.
A fiú arca komoly volt végig. Egyetlen mosoly sem látszott az arcán, mégis kedvesség sugárzott belőle. Nem lehetett eldönteni mit gondol, hogy érzi magát. Egyetlen érzelem sem volt fellelhető rajta, s ennek ellenére, valamiféle vonzódást érzett Elizabeth. Nem tudta volna megmagyarázni az okát, de tudta, hogy a közelében kell tartania, nem engedheti el.
A tanárnő az óra utolsó részében kiosztotta a feladatokat. Egy kis tanulmányt, bemutatást kell készíteni egy, a természetben lévő helyről, ahova szívesen járnak szabadidejükben, vagy valami más miatt kedves a számukra. A tanárnő olvasta a névsort, s mindenki választhatott egy párt magának a feladathoz.
- Lucy Frened.
- Én szeretnék vele lenni tanárnő. - szólt az egyik lány.
- Rendben, felírtam. Elizabeth Shield.
- Én leszek. - szólt egy komoly hang a terem hátuljáról. Alex tette fel a kezét. Gyorsabb volt, mint ahogy Liz megszólalhatott volna, hogy kit választ, s gyorsabb, mint ahogy Yvett jelentkezhetett volna. Mind a két lány megdöbbent, egymásra néztek, azután Yvett egy "ez már valami" mosolyt dobott Liza felé, aki rögtön értette, hogy barátnője mire gondol. A fiú talán közelebb akar kerülni hozzá, kettesben szeretne vele lenni. S Yvett szerint rá is fért volna már a barátnőjére egy kapcsolat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése